A program alapötletét a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület erdei fülesbagoly telelőhelyeinek országos lakossági felmérésére való felhívása adta. Általában ezek a madaras szinkronszámlálások a szakembereknek szólnak, de néhány éve egyre szélesebb körben is kezdenek elterjedni és az amatőr madarászoknak is lehetőségük van bekapcsolódni.

Az idei szinkronszámlálás 2026. január 23–26. között zajlott, mi pedig egy ragyogóan napos szombat délutánt választottunk arra, hogy nyakunkba akasszuk a távcsövet, és tegyünk egy nagy sétát a városban. Ehhez igazából nem is kell sok minden – talán csak annyi, hogy egy kicsit utánanézzünk, hogyan kerülnek az erdei fülesbaglyok a városközpontokba, és mit csinálnak ott ebben az időszakban.

Az erdei fülesbagoly hazánk leggyakoribb bagolyfaja. Jellegzetes tollfüleiről és narancssárga íriszéről viszonylag könnyű felismerni. A magyarországi állomány nem vonul, nálunk tölti a telet, viszont az északabbra élő példányok ilyenkor, egészen lehúzódnak hozzánk. Ennek köszönhető, hogy télen akár nagyobb csapatokkal is találkozhatunk a lakott területeken.

Az erdei fülesbagoly éjjel aktív, ilyenkor vadászik. Nappal viszont fákon pihen. Ezt a pihenést nappalozásnak hívják. Egy fenyőn akár több tucat egyed is nappalozhat. Ezek a belterületi örökzöldek biztonságos búvóhelyül szolgálnak számukra. Ezt a pihenési időszakot lehet kihasználni, és megszámolni őket. Van egy másik módszer is, amikor alkonyatkor vagy hajnalban az ismert nappalozó fák közelében számoljuk a fákról táplálkozni kirepülő vagy pihenni visszatérő madarakat, de ehhez jól kell ismerni ezt a szokását a madaraknak, és egy ilyen megfigyelés a gyerekeknek nem ad akkora élményt, a sötét miatt, mintha nappali fényben látnak baglyokat.

Télen könnyű észrevenni a kopasz fák sorában az örökzöldeket, mi is ezt figyeltük a séta során. Amikor egy fenyő vagy tuja közelébe értünk, először a törzse körül a talajt vettük szemügyre, mert ahol bagoly pihen rendszeresen, ott a földön árulkodó jelek vannak. Ezek nem feltétlenül gusztusos dolgok, de egy igazi természetbúvár számára izgalmas felfedezéseket tartogatnak. Ahol a fák alatt bagolyköpetet és madárürüléket láttunk, ott felnéztünk az ágak közé is.

Az erdei fülesbagoly gyakori madarunk, mégsem szabad elfelejteni, hogy védett, ezért nagyon óvatosan és csendben közelítettük meg őket. Csoportosan nem mentünk a lehetséges nappalozó fák törzséhez, hanem távolabbról, távcsővel próbáltuk megtalálni őket. A számolást én végeztem, a többiek csak egyesével, nagyon óvatosan bekukkantottak a fák törzsénél a lombkorona közé. Ha az óvatosság ellenére mégis kirepültek a madarak, akkor elsétáltunk, hogy nyugodtan vissza tudjanak térni. Kiváló rejtőzködő színük miatt nem volt könnyű észrevenni őket, de ha kitartóan kutattunk szemünkkel, az ágak között előbb-utóbb mindenki megtalálta őket.

A megszámolt példányokat okostelefonnal lehet rögtön a helyszínen rögzíteni egy Google űrlapon, nagyon egyszerűen. Vagy hagyományosan papír jelentőlapon, amit az MME honlapjáról lehet kinyomtatni. Mi a papírmentes online bejelentést választottuk. Két utcát jártunk be Mezőberényben. Az egyik utcán a fák alatt találtunk nyomokat, de bagoly nem volt a közelben. Viszont a nulla adat is adat és ezt is lehet rögzíteni az űrlapon. A másik utcában viszont 35 példányt számoltunk meg.

Hazafelé szedtem egy zacskónyi köpetet, hogy később kinyomozzuk belőle, mit ehettek ezek a berényi baglyok. A köpet szürkés színű, tömör szőrgombóc, ami a bagoly által elfogyasztott zsákmány visszaöklendezett maradéka. Az emésztés során az általában egészben lenyelt rágcsáló húsos és lágy részeit megemészti a madár, a csontok, szőr, tollak pedig egy hengeres csomóvá, a köpetté állnak össze, ami viszont kórokozókat tartalmazhat, ezért körültekintően kell bánni vele.

A köpet elemzését papírtányéron végeztem, gumikesztyűben, csipesszel. A többiek tisztes távolságból figyeltek. Ez valóban csak erős gyomrú kis kutatóknak való a látvány és a szag miatt. A szétbontás után az apró csontokat, koponyarészleteket, rágcsáló fogacskákat nagyítóval néztük meg. Biztosan nem tudtuk megállapítani, de a csontok méretéből következtetve valószínűleg egér vagy pocok lehetett a bagolyvacsora.

Alapos kézmosás és fertőtlenítés után még kézműveskedtünk egy kicsit. Habpapírból sablon segítségével egy baglyos hűtűmágnest késztettünk, illetve gipszből előre megformázott bagolymintát festettünk ki.

Szöveg és képek: Varga Mónika